Liesl az első csúszda a sorban, és őszintén szólva kicsit elbizonytalanít. Liesl 36 méter hosszú, 14 méter magasságot ível át, és 28 fokos a lejtése. Ez meredek. A síelők és a sítúrázók tudják: a 28 fokos lejtőn nem lehet csak úgy elindulni, hanem hajszálvékony kanyarokkal mesteri módon megküzd vele az ember. A csúszdának piros a jelzése, ami azt jelenti, hogy közepesen nehéz. Ha sílécek lennének a lábamon, nevetve nekivágnék: Semmi probléma! De csak egy szőnyegem van. Nincsenek kapuk, nincsenek élek, nincs technika. Liesl pedig nem lejtő, hanem csúszda: csiszolt rozsdamentes acélja csillog a napsütésben. Ekkor tudatosult bennem, hogy a csúszdák nem játékok, hanem sporteszközök. Persze megfutamodni nem ér!
Így szó szerint belevetem magam a kalandba: leülök a vastag csúszószőnyegre, kezembe veszem a hozzá erősített szíjat, és nekilódulok a mélybe. Gyorsan megy! Gyorsabban, mint gondoltam, és a szívem nagyot dobban a kanyarokban. Odalent megkönnyebbülve állapítottam meg, hogy minden testrészem egyben van. A tíz menet közül az elsőt sikeresen teljesítettük. Rosszabb már nem lehet. És valóban: már szó sincs arról, hogy rossz lenne! A csúszás nyilvánvalóan olyan, mint sok más dolog, amit gyerekkorodban magától értetődően csináltál, majd szégyenletesen elhanyagoltál. A test és az agy lassan elkezd emlékezni, a félelem elhalványul, és az öröm utat tör magának. Miután a Hia nevű csúszdán is lecsúsztam, a 29 méteres Heidi-t már hangos nevetéssel hagytam magam mögött. A csúszás jó móka: majdnem elfelejtettem!
A Wildkogel-Arena-ban új csúszdapályája tehát nemcsak a leereszkedés különösen szép változata, hanem a gyerekek és a felnőttek számára is nagyszerű szórakozás. Miközben a gyerekek lelkesen csusszannak le a rozsdamentes acél csúszdákon, a felnőttek játékosan megtanulják, hogyan adják át az irányítást, hogyan engedjék át magukat a sebességnek, és hogyan engedjék el magukat! És az elengedés nem a legrosszabb mottó a nyaraláshoz.
A tíz csúszda mellett egy gyönyörűen kialakított ösvény is vezet le a völgybe az idilli hegyi erdőn keresztül. Az ösvény szélén szeder nő, az ágakon zuzmó lengedez, és kézzel faragott padok hívogatnak egy kis pihenőre. A Wildkogelbahn felvonó 1644 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő középső állomásától csúszdázva vagy túrázva jutunk el a Stockenbaum fogadóba, ami közel 500 méteres szintkülönbséget jelent. Gyors tempóban a csúszdapálya egy óra alatt teljesíthető. Ez azonban nem ajánlott, mert a csúszdák annyira szórakoztatóak, hogy egy-kettő közülük kétszer is sorra fog kerülni. Különösen a „Max és Moritz”, a „Jancsi és Juliska” és a „Sissi és Ferenc” hívja a látogatókat párbajra. Ezeken a dupla csúszdákon egy az egyben versenyezhetsz csúszdatársaiddal. És ez általában visszavágóval végződik!
A Wildkogel-Arena csúszdapályája tökéletesen illeszkedik a két nemzeti parki üdülőhely, Neukirchen és Bramberg családi ajánlataihoz: itt, ahol télen a világ leghosszabb kivilágított szánkópályája vezet le a völgybe, nyáron is környezetbarát módon ereszkedhet le, teljesen energiafogyasztás és zajszennyezés nélkül. Vagy mi is volt az a nagy sikoltozás csúszás közben? Mindez összhangban van Neukirchen am Großvenediger filozófiájával, amely város az „Alpok gyöngye” elnevezéssel büszkélkedhet, és nagy jelentőséget tulajdonít a fenntarthatóságnak és a természetes mobilitásnak. Brambergben is hasonlóan látványos a völgybe való lejutás, méghozzá a mountaincart-okkal.
A csúszdapálya csodálatos lehetőség a lejtő szórakoztató megtételére: ez a túra jutalma és csúcspontja is egyben. Emellett remek szórakozás és rendkívüli hegyi élmény az egész család számára.
Ajánlásunk: Csússzon minden nap! Minden alkalommal egyre szórakoztatóbb!