Az Alpok királynőjének erdejében

Miért „Wiegenwald“ a Wiegenwald?

A név kb. azt jelenti, erdő a bölcsőben. A Wiegenwald valóban egy hatalmas  jégkorszaki moréna alkotta teknőszerű fennsíkon található. A dagadólápok együttese hatalmas bölcsőként simul a Hoher Fürleg (2943 m) oldalvonulataihoz.  A Stubachtal ugyanakkor a Karintia, Tirol és Salzburg tartomány által 1971-ben létrehozott Magas-Tauern Nemzeti Park bölcsője. 1909-ben Uttendorf környékén, többek közt a Grünsee és a Wiegenwald területén jött létre a mai nemzeti park magja, a Verein Naturschutzpark.

Több száz éves cirbolyafenyők erdeje, a Wiegenwald © NPHT, Vanessa Szopory

A Wiegenwald cirbolyaerdő csak vezetővel látogatható

A Wiegenwald nevű cirbolyaerdő  valódi kincs, és ennek megfelelően rejtett utak vezetnek hozzá, pontos holléte jól őrzött titok. A túrára vállalkozóktól némi időt és kitartást vár el a kaland, és gyalogolni is kell jó darabon. Azért nem kell megijedni. „A túrát bárki meg tudja tenni“, mondja Stefan Altenberger, a Magas-Tauern Nemzeti Park üdülőrégió természetvédelmi őreinek egyike, aki télen-nyáron vezet túrázókat a park területén. Uttendorfi lakos lévén úgy ismeri a Weißsee gleccservilág (Weißsee Gletscherwelt) környékét, mint a tenyerét.

A cirbolyaerdőbe induló túra a Stubachtal völgy végéből, a település központjából tizenhét kilométerre fekvő Enzingerboden fennsíkról indul. A kb. 1500 méter magasan elterülő fennsík képét a nagy Stubachkraftwerk erőmű határozza meg. Napjainkra elsősorban üdülőterületté lett ez a vidék, a két szállodán kívül magán üdülőlakásokból is van kínálat. A XX. század közepén még csak lakó- és raktárépületek álltak itt, valamint egy fogadó és a munkások gyerekei számára fenntartott egyosztályos iskola. A pompás hegyvonulatok övezte Enzingerboden még most is őriz valamit az elmúlt idők iparvidékeinek zord bájából.

Táblák nincsenek, csak a túravezető ismeri az utat

Az Enzingerboden fennsíkról kezdetben ütemes hegymenetben vezet az út. Aránylag rövid idő alatt kétszáz méteres szintkülönbséget kell leküzdeni. Félórás gyaloglás után tábla jelzi a Magas-Tauern Nemzeti Park határát. Stefan Altenberger nyugodt tempóban halad, figyel a csoport tagjaira és időnként pihenőket iktat be. Ilyenkor felhívja útitársai figyelmét a köveken és a fákon megtelepedett páfrányokra, mohákra, zuzmókra. A lucfenyők erdeje lassan ritkulni kezd, egyre többet látni az égből.

Az erdő viszonylagos sötétjéből fekete lápi tavacskák, cirbolya- és vörösfenyők tarkította lápvidékre ér a csoport. A növényzet itt jóformán teljesen más mint az út kezdetén, a dagadóláp vidéke kanadai és svéd tájakra emlékeztet. Szinte meg se lepődne az ember, ha jávorszarvas jelenne meg a láthatáron. Jávorszarvasok itt persze nincsenek, inkább egy-egy kapitális szarvasbikára lehetne számítani. A lápi tavak egyike, a Hirschlacke, mindenesetre az itt élő rőtvadról kapta a nevét.

Áfonyát találtunk! © SalzburgerLand Tourismus, Michael Grössinger

A Wiegenwald tiszteletet parancsoló faóriásai

Lassan, megfontoltan, szinte elfogódottan lépkedünk a keskeny ösvényen. A lápi tavak sötéten csillogó vizén molnárkák róják köreiket, az út menti bokrokon áfonya terem. Lassan ismét sűrűbb lesz az erdő. Megérkezünk „az Alpok királynőjének“ romantikus, misztikus, titokzatos birodalmába. Itt a Wiegenwald erdőben található a Magas-Tauern Nemzeti Park egyik legnagyobb cirbolyaállománya. A szinte mesebeli erdő mohaszőnyegének dús zöldjében légyölő galócák nőnek, a fákon dús szakállzuzmó lengedezik a nedves ködben. „Ezek itt az Alpok legöregebb cirbolyafenyői, némelyik ezer évet is megélt már“, mondja Stefan Altenberger.

Az erdő érintetlen pompáját évszázadokon át sikerült megőrizni, méghozzá annak ellenére, hogy a faanyag az egykor független salzburgi hercegség egyik legfontosabb gazdasági erőforrása volt. Hatalmas méretekben folyt a fakitermelés a salzburgi erdőkben a só- és ércbányászat igényeinek fedezése érdekében. Hiszen fából készült csöveken juttatták a vízben oldott sót a völgybe, a sópárlókba, és fahordóban árusították. Tüzifa kellett a sólepárláshoz és faanyag a sóbányák aknáinak megerősítéséhez is, ugyanígy az ércbányák folyosóinak aládúcolásához, az érc kiolvasztásához. A salzburgi hercegérsekek szerencsére felismerték a különleges erdő jelentőségét és értékét, sőt már évszázadokkal ezelőtt védett területté nyilvánították.

Kitartás és élni akarás – ez az öreg cirbolyák üzenete

Az öreg cirbolyafenyők hatalmasak, kérgük érdes, és durva szerkezetű. Hihetetlen, milyen régóta állnak itt, elképzelni is nehéz, hány kemény tél, száraz nyár, hány hóvihar és nyári égzengés van mögöttük. Némelyikükön villámcsapás nyoma is látszik. És mégis élnek tovább. Hihetetlen erő, szinte mágikus energia sugárzik belőlük. Keményen „megvetették a lábukat“, mélyen szétágazó gyökereik jóformán minden külső hatással szemben megtartják őket. Élni akarásuk már-már metaforikus jellegű. Példaértékű üzenetük, hogy nekünk, embereknek is az a dolgunk, hogy környezetünkre támaszkodva dacoljunk az élet viszontagságaival.

A Wiegenwald a farkaszuzmó és a fenyőszajkó birodalma

A Wiegenwald élménye elgondolkoztatja az embert. És mindig akad valami látnivaló. A Hoher Fürleg csúcsai fölött gyülekező, mélyen ülő felhők, a hirtelen felbukkanó alpesi szalamandra. Szalamandrát ritkán látni, szigorúan védett állat. Fényképet persze készíthetünk róla, ha szerencsénk van, de semmiképp se nyúljunk hozzá! Az erdő jellegzetes madara a hangos, rekedt hangú fenyőszajkó. Ez a csokoládészínű, fehér pöttyös tollazatú madár szoros szimbiózisban él a cirbolyafenyővel. Jelenléte nélkülözhetetlen a cirbolyaállomány szaporítása, fiatalítása szempontjából. A fenyőszajkó minden évben hatalmas készleteket gyűjt be télire legfőbb táplálékából, a cirbolyafenyő terméséből. Egyszerre hetven magot is szállít a torokzacskójában, és elrejti őket. Minden elfelejtett rejtekhelyen új cirbolyafenyő-sarj nő. Stefan Altenberger megmutatja, hogyan lehet feltörni a cirbolya tobozát, és kiszedni a magokat.

A Wiegenwaldba kirándulókat a nemzeti park természetvédelmi őrei vezetik © SalzburgerLand Tourismus, Michael Grössinger

A cirbolyaerdő érzékeny ökoszisztéma. Egészséges egyensúlyának bizonyítéka a zuzmók jelenléte. Útközben fel-feltűnik a cirbolyák szürke törzsén élő, szinte neonsárga farkaszuzmó is. Ez a ritka és mérgező zuzmó onnan kapta a nevét, hogy rókáknak és farkasoknak kitett csalétkek preparálására használták.

A Grünsee tó és egy különleges hegyi szálloda, a Rudolfshütte

Feljebb és feljebb vándorol a csoport. A dagadóláp után magunk mögött hagyjuk a cirbolyaerdőt is, és kb. 1800 méteres magasságban, a törpefenyők birodalmában járunk. A vadászoknak szállást adó, csodálatosan szép fekvésű Stierbichlhütte menedékháztól pompás kilátás nyílik a Grünsee tóra, a gleccservidék hegyi felvonója, a Weißsee Gletscherbahn középső állomására, és magára a gleccservidékre. Itt áll egy különleges hegyi szálloda, a Rudolfshütte. Ez az Alpok egyetlen olyan háromcsillagos szállodája, ahova kizárólag gyalog vagy hegyi felvonóval lehet csak eljutni! A 2315 méteres magasságban épült, Rudolf trónörökösről elnevezett szállodát télen síelők, nyaranta túrázók lakják.

A Rudolfshütte az egyetlen háromcsillagos szálloda az Alpokban, ahova kizárólag gyalog vagy hegyi felvonóval lehet csak eljutni! 2315 méteres magasságban épült, Rudolf trónörökösről kapta a nevét. © SalzburgerLand Tourismus, Fräulein Floras Favourite Hangouts

A wiegenwaldi kirándulásnak ezzel vége. A hegyi felvonóval jutunk vissza a völgybe, a gondolából még gyönyörködünk a kilátásban.