A cirbolyafenyők túraútvonala körülbelül 2000 méterrel a tengerszint felett halad a Graukogelen © SalzburgerLand Tourismus, Michael Groessinger
Hans Naglmayrnek megvan a maga sajátos életszemlélete. Amit szeret, az a természet, a zene, a fák, no és az almás rétes. Mit nem kedvel? Nem szereti az út szélén eldobott zsebkendőket, az okostelefonjukat nyomkodó kirándulókat és a „hellózókat”. „Griaß di-nek mondják nálunk” – javítja ki a túrázókat. „A „Hello” meghalt, a „Ciao”-t és a „Tschüss”-t pedig közvetlenül mellé temették.” Meglehet, kissé magának való, de egyébként kedves fickó. A zord külső érzékeny lelket takar. Hans legszívesebben kint van a természetben. Csupán a téli hónapokban közel ezer ember csatlakozik a túráihoz: síszafarira mennek vele vagy hótalpas túrára a Magas-Tauern Nemzeti Parkba, amely a hátsó Gasteinertal völgyben kezdődik.
A szakállzuzmótól a csillámkőig
Hans egyik kedvenc helye a cirbolyafenyők túraútja, amely körülbelül 2000 méterrel a tengerszint felett halad a Graukogelen. Most mi is vele tartunk. A két hosszú, szinte nosztalgikus benyomást keltő libegővel több mint 2,4 kilométeres távolságot tettünk meg felfelé. Először lucfenyők szegélyezik utunkat, majd feljebb jelennek meg a cirbolyafenyők, amelyek az ágaikon lengedező szakállzuzmókkal üdvözölnek minket
„A kiváló levegőminőség jele” – magyarázza a nemzeti park őre és megadja a jelet az indulásra. Elindulunk a cirbolyafenyők túraútvonalán, mely nagy hurkot ír le déli irányban, és a hegyi állomáshoz, a Graukogelhütte-hez ér vissza. Gyors ütemben harminc perc alatt meg lehet tenni az utat, természetvédelmi őr kíséretében viszont akár három-négy órába is telhet. Néhány vendég kíváncsisága hajthatatlan, hiszen már húszszor is megjárta vele az utat annyi a látni- és magyaráznivaló. Például, hogy miért csillog a cipőnk alatt az út? A csillámkő a Gasteinertal völgy aranybányászatban betöltött fontos szerepére emlékeztet bennünket.
Tökéletes családi kirándulás a cirbolyafenyők túraútvonalán
Egyszerű, könnyű túra, de egészen különleges. Alattunk a régi fürdőváros, Bad Gastein Belle Époque stílusában épült elegáns szállodáival – fákkal körülvéve. A város a hegyoldal közepén, azaz az erdőben épült. Ma is meglepődik néha az ember, hogy a szállodák között hirtelen egy-egy facsoporttal találja szembe magát. Ez emlékeztet az egykori erdőre.
Fenn a Graukogelen több mint 1900 méteres tengerszint feletti magasságban a túrázókat a Stubnerkogel, Feuersang és Schareck hegycsúcsai veszik körül. Gyerekeket hallunk nevetni és fiatalokat kuncogni. Valaki a cirbolyafenyő odujába rejtőzik. Itt bemásznak a cirbolyaágyba, ott felmásznak a kilátóra. A kelta nyugágyak és a hinták is foglaltak. Ezek a természetes anyagokból épített kalandállomások teszik a cirbolyafenyők túraútvonalát igazi családi kirándulóhellyé. Mi azonban az út legfontosabb látványosságára, a cirbolyafenyőre fordítjuk figyelmünket. A cirbolyafenyő nagy tűrőképességgel bír, akár – 40 fokos hőmérsékletnek is ellenáll, és negyven év után hozza az első gyümölcsöket. Itt fent a Graukogelen a cirbolyafenyők, szinte hihetetlen, de akár az ezeréves kort is elérik.
Kikapcsolódás a cirbolyaerdőben © SalzburgerLand Tourismus, Michael Grössinger
A fenyőszajkó „a cirbolyaerdő kertésze”
„A cirbolyafenyő szimbiózisban él a fenyőszajkóval.” – magyarázza a nemzeti park őre. – „A cirbolyafenyő magja túl nehéz ahhoz, hogy a szél el tudja szállítani, ezért a madártól függ a fa szaporodása. A fenyőszajkó a cirbolyafenyő magjaival táplálkozik, és szereti azokat télen elrejteni olyan kis sziklák és a kövek kiszögellésein, melyeken a szél miatt télen nem marad meg a hó, így a madár később is könnyen megtalálja az eleségét. Ha a szajkó valahol ott felejti a kis magot, azon a helyen később egy kis cirbolyafenyő szökken szárba.” És valóban hirtelen észrevesszük, hogy a legtöbb cirbolyafenyő kis kiszögelléseken nő.
Majd Hans Naglmayr tekintetét az ég felé emeli, és hangos kiáltást hallat. Meglepődünk, majd hamarosan csodálatos látványben lesz részünk: még egy hívószó és egy fenyőszajkó siklik át a fák között. A „cirbolyaerdő kertésze” magasan fejünk felett teszi meg a körét, és barátságosan üdvözöl minket.
A fák ereje, a cirbolyafenyő varázsa
Hans, aki egyben túravezető, felügyelő vadász, valamint hegyi- és természetvédelmi őr is, új oldaláról mutatja be a körülöttünk lévő világot. Elmagyarázza nekünk az elhalt fa fontosságát, amely a 1900 méteres tengerszint feletti rövid vegetációs zónában gyakran száz évig sem korhad el és mállik szét. Vannak olyan fák, amelyek évtizedekkel ezelőtt elhaltak. „De ezek a halott fák a legintenzívebb és legtermékenyebb élőhelyek közé tartoznak, amelyeket ismerünk” – hangsúlyozza Hans, aki húsz éve a nemzeti park őre, és mindig feltöltődni jön a Graukogelre.
Keresi a fák közelségét, ahol nyugalmat és időt talál arra, hogy megálljon egy pillanatra. A cirbolyafenyő hatása ma már tudományosan is bizonyított. Ha valaki cirbolyafenyőből készült helyiségben alszik, annak alacsonyabb lesz a pulzusszáma, és a cirbolyafenyővel burkolt szoba falaiból száz év után is egyedülálló fenyőillat árad. A fenyődobozban tárolt kenyér nem penészedik meg. A cirbolyafenyő varázslatos fa, a természet pedig az érzések és a megértés helye. A kérdésre, hogy ezt vajon mindenki megérti-e Hans megvonja a vállát, és azt mondja: „Ha csak egy ember érti az üzenetemet, akkor már nyertem.”
A kihalt cirbolyafenyő évtizedek után is sok állatnak az élőhelye © SalzburgerLand Tourismus, Peter Zeitlhofer
