A két dalszerző, Joseph Mohr és Franz Xaver Gruber is olyan körülmények között nő fel, amelyek a gyermekek és fiatalok számára aligha lehetnek rosszabbak: a francia csapatok, a megszállók és az erőszakos bűncselekmények a mindennapok részei. Szülők aggódnak nap mint nap amiatt, hogy elküldjék-e gyermekeiket otthonról, és lesz-e mit enniük. A pusztító politikai és gazdasági helyzet pedig alig vagy egyáltalán nem kínál kilátásokat a jövőre nézve, és az emberek tehetetlenek, ki vannak szolgáltatva a körülményeknek. Azok, akiknek erős az Istenbe vetett hitük, fel tudnak ebből emelkedni. Mindenki más kétségbeesik, és a bizalom után elveszítik a reményt is. Talán éppen ez a traumatikus helyzet teszi az embereket fogékonnyá egy új dalra. Mint egy kis fény a sötét éjszakában, a remény és a melegség szikráját sugározza.
A történet időrendben
1787.11.25., Hochburg: Franz Xaver Gruber a kis, felső-ausztriai faluban Hochburgban, az Unterweizberg 9. számú házban született egy vidéki szövő családban, hat gyermek közül ötödikként.
1792.11.12. Salzburg: Joseph Mohr, Anna Schoiber kötőnő és a hercegérseki őrség egyik muskétásának törvénytelen gyermekeként született Salzburg püspöki városában, és szerény körülmények között nőtt fel a Steingasse 31-ben.
1792 – 1815, Európa: a napóleoni háborúk (koalíciós háborúk) két évtizeden át tartó erőszakhoz, éhezéshez és nélkülözéshez vezettek Ausztriában és Bajorországban.
1813.10.8., Ried im Innkreis: a „Riedi szerződéssel” a Bajor Királyság átáll a Napóleon-ellenes szövetségesek táborába.
1814.09.18. – 1815.06.09.: Napóleon 1814-es vereségét követően a bécsi kongresszus Európa újjászervezéséhez vezet. Salzburg, Tirol és Felső-Ausztria is érintett. Az évekig tartó háború után az emberek szenvedése óriási, és a béke utáni vágyakozás elsöprő.
1815. áprilisa, Indonézia: a Tambora vulkán kitör Sumbawa szigetén. Világméretű következményekkel járó természeti katasztrófa Bajorországot és Ausztriát is érinti. Az 1816 tavaszán uralkodó hideg miatt jelentős terméskiesés és éhínség következik be. Járványok terjednek, emberek halnak meg, és Európában elindul az első nagy kivándorlási hullám.
1815.06.18., Waterloo (Belgium):Napóleon újra hatalomra kerül a száz napos elbai száműzetés után. A waterloo-i csata végső vereségéhez vezet.
1816.04.14., München: a „müncheni békeszerződés” véget vet a Bajor Királyság és az Osztrák Birodalom közötti feszültségeknek. Ez azonban mindkét fél számára jelentős területi veszteségeket is jelent: Bajorország visszaadja Ausztriának az Innviertel, a Hausruckviertel és a tiroli Amt Vils területét. Az egykori Berchtesgadeni főhercegség és a Rupertiwinkel területei viszont Bajorországnál maradnak, és ez Salzburgot különösen súlyosan érinti. Többek között a virágzó tengerparti város, Laufen is elkülönül. Laufen és teljes közigazgatása bajor marad, míg Oberndorf külvárosa Ausztriához kerül. 1816. május 1-jén a salzburgi hercegérseki rezidencián a bajor címert az osztrák kétfejű sas váltja fel. Az uralkodóváltás évei után Salzburg már nem tartozik a Bajor Királysághoz.
1816, Mariapfarr: a fiatal salzburgi segédlelkész, Joseph Mohr hat strófából álló verset ír Mariapfarr falujában. A címe: Csendes éj.
1818.12.24. Oberndorf és Arnsdorf: Joseph Mohr – aki ekkor már segédlelkész Oberndorfban – a Csendes éj szövegét átadja barátjának, Franz Xaver Grubernek. Gruber a szomszédos Arnsdorfban tanár, Oberndorfban pedig orgonista. A napóleoni háborúk és az új határok következtében pusztító állapotok uralkodnak, az emberek súlyosan eladósodtak, nincs jövedelmük, és éheznek.
Joseph Mohr felkéri Franz Xaver Grubert, hogy zenésítse meg a verset. Utóbbi később a D-dúr dallamot alkalmi kompozíciónak tekinti, és nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget. Még aznap este, a karácsonyi mise végén éneklik el először ketten a dalt: a dallam két hangra és gitárkíséretre íródott.
Eredeti kézirat
A dal egy autográf (kézzel írt) példánya Joseph Mohrtól, négy példánya pedig Franz Xaver Grubertől származik. A kézzel írt művek Salzburgban a Salzburg Múzeumban, illetve a hallein-i Csendes éj-múzeumban láthatók.