A Kreealm vízesés könnyen megközelíthető gyalog is. © www.grossarltal.info
Az őstenger és a jégkorszak maradványai
Ha több millió évvel visszaforgathatnánk az idő kerekét, hullámzó őstengert találnánk a mai zöldellő alpesi legelők és legelésző tehenek helyén. A Steinernes Meer (Kőtenger) mészkőszikláiban mind a mai napig számtalan megkövült kagyló fedezhető fel. Jellegzetességük, hogy formájuk alapján első pillantásra tehénlábnyomnak nézhetnénk őket. St. Martin bei Lofer geológiai élményparkjában megcsodálhatjuk a Megalodon-féle kagylók példányait. A jégkorszak idején kb. egykilométeres vastagságú jégpáncél borította a mai Salzburg tartomány területét.
A lassú mozgású gleccserfolyam ereje alakította ki a mai völgykatlanokat, gleccservájatokat és tómedreket. A hatalmas gleccser maradványa a Grossglocknernél fekvő Pasterze gleccser, a Kitzsteinhorn gleccsere és a Grossvenediger örök jeges hava. Ausztriában 925 gleccser van összesen, összfelületük 540 km2, ebből 173 Salzburg tartományra esik. A gleccserek értékes víztartalék-tározók. Ezek táplálják a kapruni Mooserboden magashegyi víztározóit is, melyeket villamos energia termelésére hasznosítanak.
Az untersbergi források vize
A tiszta forrásvíz remek szomjoltó. Nem véletlen, hogy a független salzburgi hercegségben évszázadokon át uralkodó érsekek asztalához már a XV. században nap mint nap lovasok szállították a vizet a hatalmas Untersberg hegy forrásaitól. Az első vízvezetéket Graf von Thun und Hohenstein hercegérsek építtette 1654-ben. 3237 vörösfenyő csövön érkezett az untersbergi források vize Salzburg óvárosába. Az érseki rezidencia előtti téren ma is álló Residenzbrunnenkút azzal a céllal jött létre, hogy a város lakói is részesüljenek a friss forrásvízből. A vezeték azonban bírta ki az erős nyomást, a víz ereje már a felavatás napján szétfeszítette. A tervet csak 1875-ben sikerült megvalósítani. A forrásnál kialakított vízgyűjtő medence és kb. kilenc kilométernyi öntöttvas vezeték lett a megoldás. Túlnyomórészt ma is az Untersberg alatti források biztosítják Salzburg ivóvízellátását és a évszázados hagyományokat továbbvivő Stiegl sörgyár söre is az Untersberg tiszta, kezeletlen vizével készül.
Az Untersberg forrásaitól vizet szállító lovasok nyomában © SalzburgerLand Tourismus, Peter Zeitlhofer
A víz szerepe a só kinyerésében
A halleini Dürrnbergen már a kelták is foglalkoztak sóbányászattal 2500 évvel ezelőtt. A só Salzburg gazdagságának egyik fő forrása volt. A víz döntő szerepet kapott a „fehér arany” kinyerésében. A hegy belsejében vájt tárnákat vízzel árasztották el, a sós vizet pedig addig hevítették a sópárló üzemben, amíg a víz elpárolgott és csak a só maradt vissza. A dürrnbergi sókitermelés 1989-ben megszűnt, a bánya látogatható látványbányává alakult át. A Salzwelten Hallein a világ látványbányáinak legrégebbike.
A víz ereje
A hegyek víztartalékait áramfejlesztési célokra hasznosító kapruni erőmű építésének tervezése már az első világháború után megkezdődött. A Tauernkraftwerk erőmű építését 1938-ban kezdték meg és 1944. szeptemberében megkezdte működését az első részegység. A Magas-Tauern-beli kapruni víztározók és erőművek létrejötte mérföldkőnek számított az áramellátás biztosításában. A víz túlnyomórészt a Grossglockner Pasterze gleccserének olvadékvize, ami a Margaritze víztározóban (Margaritzenstausee) gyűlik össze és a 11,6 km hosszú Möll átvezető alagúton át jut a Mooserboden tározóba.
Az Alpok fő gerincétől északra és délre lévő vízgyűjtő területeket összekötötték a tározórendszerrel, ezzel megoldódott a patakok vízhozamának szabályozása, állandó szinten tartása, vagyis a környező völgyekben elejét tudják venni az áradásoknak és a hirtelen esőzések okozta eróziós károknak. A víztározókhoz látogatók végigsétálhatnak a gigantikus mooserbodeni duzzasztófal tetején, ami 84,9 millió köbméter vizet tart vissza a völgybe áramlástól. A 107 méter magas, 500 méter hosszú és alapzatánál 70 méter széles impozáns építmény nyaranta a világ minden tájáról vonzza a turistákat.
A kapruni magashegyi víztározók a salzburgi Zell am See-Kaprun régióban © Stauseen-Verbund, Johannes Heuckeroth
A XIX. század divatja: Sommerfrische, azaz nyaralás a zöldben
A XIX. században jött divatba a salzburgi vidéken nyaralás a tehetős városi lakosság körében. Vele a „Sommerfrische” fogalma, ami alatt a zöldben, a hazai tavaknál töltött nyaralást értették. A nemesség vasúton utazott a Salzburgi-tóvidék festői pontjaira és a divatba jött szokás hamarosan fellendítette a pinzgaui Zell am See forgalmát is. Az arisztokrácia felfedezte magának a kristálytiszta tavak, a friss levegő, a sétálgatás, túrázás sőt hegymászás örömeit. Maga Ferenc József császár is előszeretettel hódolt a „Sommerfrische” szokásának, 1853-tól rendszeresen járt Salzkammergutba.
Orvosok, gyárosok, művészek is követték a példát. Ennek megfelelően fokozatosan kiépült a tófürdőkből, kávéházakból, szállodákból álló infrastruktúra, melynek fennmaradt emlékei ma is őriznek valamit az egykori „Sommerfrische”-hangulatból. Hogy miben különbözik a „Sommerfrische” a mai nyaralástól? Akkoriban leginkább sétálgatásból, tóparti kávézgatásból állt a nyaralás, vagyis nem sok aktivitás, ám annál több kellemes üldögélés fért bele. Családok falusi gazdáknál foglaltak szállást, hegyi falvakban töltöttek néhány hetet.
A Fuschlsee tónál © SalzburgerLand Tourismus, Peter Zeitlhofer
Nagy folyók forrásvidéke
Salzburg tartomány területén van az Enns, a Salzach és a Saalach forrásvidéke. Ezek a folyók a növény- és állatvilág éltető elemei, de fontos szerepet kapnak a tartomány gazdasági életében is. A Saalach a Kitzbüheli-Alpokban ered, a Hochtorsee tó és a 2178 méteres Gamshag csúcs között, a Glemmtal völgyben. A folyó 103 kilométer hosszan kanyarog Pinzgau és a Salzburgi Saalachtal területén, aztán elhagyva Ausztria területét aránylag rövid szakaszon német vidéken folyik, majd Salzburg város Liefering nevű városrészében torkollik a Salzachba. Sok éven át a Saalach folyón szállították a fát a Bad Reichenhall-i sókitermeléshez.
A gazdag vízhozamú nagy alpesi folyók közé tartozó Salzach a pinzgaui Wald településnél, a Salzachgeier alatt ered és összefolyik a Krimmler Ache vizével. A Magas-Tauern mentén, felső-pinzgaui és pongaui területeken át folyik a Salzburg–Hallein-i medencébe és Salzburgban gyűjti magába a Saalach vizét. A Salzach Braunaunál torkollik a nyugatról jövő Inn folyóba. A Salzach a vizén folyó sószállításról kapta mai nevét. Még a XIX. században is jártak rajta a sószállító hajók.
A Krimmler Ache folyó nagy erővel utat törő vize táplálja a háromlépcsős Krimmli-vízesést © TVB Krimml –
A leghosszabb ausztriai szakaszú folyó, az Enns a Radstadti-Tauern hegységben, a Kraxenkogel lábainál ered. Az Altenmarkt-Radstadt-i medencében hagyja el Salzburg tartomány területét Stájerország irányába. Érdekes magyar vonatkozás, hogy az Enns neve kapcsolatba hozható a magyar népmesékből közismert „az Óperenciás tengeren is túl”kifejezéssel. A Magyar Néprajzi Lexikon egy 1846-os naplóból idéz: „A meséshírű Oberenczián keresztül estére Mölkbe értünk.” A bejegyzés szerzője gasteini útjára utal és ez is arra enged következtetni, hogy az „óperenciás” az „Österreich ob der Enns”, (az Enns folyó fölötti Ausztria) félrehallásából keletkezett és a valaha Welsben állomásozó magyar katonák a salzkammerguti tavaknál sejtették az Óperenciás tengert.
Fedezze fel a 10 legjobb vizes programot, és tudjon meg többet a Salzburg tartomány vizeiről.
