Adventi várakozás © SalzburgerLand Tourismus
Az adventi szokások nem kezdődnek ilyen csendesen és bensőségesen Salzburg tartományban. Hangos harangok és csörgő láncok törnek át a sötétségben, és még a legbátrabbak szíve is megdobban a krampuszok archaikus megjelenése láttán. Szent Miklós vad kísérőiként december elején félelmetesen vonulnak végig Salzburg tartományon, és a nagy krampuszjárásokon mutatják be ijesztő maszkjaikat. A krampuszjárás sok fiatal fiú szenvedélye, és a krampuszok hagyományát gondosan ápolják. A fűzfavessző, a hosszú szőrmebunda vagy öltöny fölött csengettyűs öv a hason, és persze a díszesen faragott, szarvakkal ellátott fa maszkok. Ezek a fa maszkok gyakran igazi gyűjtői darabok a krampuszmaszkok faragására szakosodott fafaragók műhelyeiből. Salzburg tartományban néhány adventi vásáron a művészek fafaragó bemutatókon mutatják be tudásukat.
Illatos advent
„Először egy, aztán kettő, aztán három, aztán négy – aztán a Jézuska már az ajtóban áll.”
Ez az adventi vers az adventi koszorú négy gyertyájának meggyújtását, és a gyerekek növekvő izgalmát írja le. A hagyományos adventi koszorút fenyőágakból készítik, és szalagokkal, tobozokkal, fagyönggyel vagy faalmával díszítik. A gyantától és fenyőgallyaktól illatozó koszorúra négy vastag gyertyát helyeznek, és minden adventi vasárnapon meggyújtják. Sok helyen az adventi időszakban workshopokon lehet megtanulni az adventi koszorú készítésének titkait.
A salzburgi advent fontos eleme az adventi koszorú készítés © SalzburgerLand Tourismus, Eva-Maria Repolusk
A levegőben a füst és a szárított gyógynövények illata leng a füstölőknél („Rachn geh”). A füstölés napjai (Raunächte) 12 napig tartanak, de a négy füstölős éjszaka a december 21. (Tamás éjszaka), december 24. (Szenteste), december 31. (Szilveszter) és január 05. (Vízkereszt). Misztikus éjszakák ezek, amikor a legenda szerint a Vad Hajsza (Wilde Jagd) dúl a házak és farmok körül. A hagyomány szerint Tamás napja (december 21.) az első a négy Raunacht közül, és Salzburg tartományban sok családban a füstölő még mindig megtelik a kemencéből származó parázzsal, és a füst gyantával és gyógynövényekkel illatozik a házban. Állítólag a tömjén megtisztítja a szobákat, távol tartja a gonoszt az otthonból, és védelmet és áldást hoz minden lakó számára.
Kopogtatók és szálláskeresés
A karácsony előtti csütörtökön a kopogtatók (Anklöckler) egyes salzburgi régiókban házról házra járnak. „Klöckln” a kopogás egy régi megfelelője, és a kopogtató éjszakákon a kopogtatók kopognak az ajtódon. Pinzgauban Józsefként, Máriaként és pásztoroknak öltözve járják a házakat. Kérik, hogy engedjék be őket, énekelnek a szálláskeresésről és verseket mondanak. A hangos kopogás is arra szolgál, hogy elűzzék vele a gonoszt a házból. Ha a ház tulajdonosai jól szórakoztatják a kopogtatókat vagy megajándékozzák őket – általában gyümölcskenyérrel (Kletzenbrot) – az áldást hoz a következő évre. Amit ma hagyományként szeretettel ápolnak, az egykor sok parasztember számára létfontosságú volt a túléléshez, mert az ajándékok segítettek átvészelni a telet.
Asszonyhordozás és betlehem látogatás
Az asszonyhordozás (Frauentragen) nagyon régi szokása csak Salzburg tartomány néhány vidéki régiójában él. Egy Szűz Mária-kép vagy Madonna-szobor advent első szombatjától szállást keres. A Szűz Mária-szobrot egy díszesen faragott, vállpántos üvegszekrényben tárolják, hogy biztonságosan tudják házról házra szállítani.
Zell am See-Thumersbachban négy „nő” advent idején szállást keres, melyek aprólékos részletességgel lettek felújítva vagy újonnan faragták. A legrégebbi, az Entfeldfrau 1780-ból származik. Ennek az alpesi szokásnak a gyökerei valószínűleg a korai keresztény időkben gyökereznek, és az asszonynak nyújtott menedék nemcsak áldást hoz a házra, hanem állítólag a termékenységet is biztosítja. Aki advent idején egy kis időre otthonába veszi a Madonna-szobrot, vállalja, hogy a „nőt” továbbviszi a következő házba, amelyik regisztrált erre a szokásra.
Élő betlehem Radstadt-ban © Tourismusverband Radstadt, Lorenz Masser
A betlehem látogatás (Kripperl-Schauen) nem csak a gyerekek kedvelt időtöltése az adventi időszakban. Krisztus születésének részletes másolatai a felnőtteket is lenyűgözik. Sok családban az adventi koszorúval egy időben állítják fel a családi betlehemet, és sok helyen különleges, karácsony előtti betlehem kiállításokat is tartanak. A saalfeldeni Schloss Ritzen Múzeumban található az egyik legnagyobb és legjelentősebb néprajzi gyűjtemény. Alexander „Xandi” Schläffer (1899 – 1984), a saalfeldeni betlehem készítő messze túl az osztrák határokon is ismert volt művészi betlehemeiről. A betlehemes kiállítások egyedülálló sűrűségben és változatosságban dokumentálják a régió évszázadokon átívelő betlehemes szokásait.
„Bachlschneid” Pinzgauban
Régen, mielőtt a család összegyűlt a szalonban, hogy megünnepelje a karácsonyt, a gazdaságokban is el kellett végezni némi munkát. December 24-én a gazda a házban lévő összes kést megélezte, és ez az élezés egy egész évig kitartott. Azok, akik ma már nem tudják, hogyan kell kést élezni, a kovácshoz viszik a késeiket. A leogangi Hüttschmiede, amely 1599-ből származik, néhány évvel ezelőtt újraindult, mint látványkovácsműhely. Minden karácsony előtti pénteken a régi kovácsműhely megnyitja kapuit a hagyományos Bachlschneidre, és forralt bor és Kletzenbrot mellett bárki elhozhatja a kését egy élezésre.
