A Steinpass lábánál lévő kis erdőben a fák lombkoronáján keresztül lágy napfény szűrődik be. Alexandra Bruckmoser egy ügyes mozdulattal előhúzza a zsebkését: óvatosan lekaparja a friss gyantát a vörösfenyő kérgéről. Kisebb darabok és néhány nagyobb rög kerül a vödörbe, melyet magával hozott: a szurok – ahogy a luc- és vörösfenyőgyantát nevezik Salzburg tartományban – borostyánként csillog a napon, és intenzív, fás illatot áraszt. Alexandra Bruckmoser elégedett, de ez messze nem elég: fenyőgyanta kenőcsöt szeretne készíteni a gyantából. „ A fák azért termelik a gyantát, hogy lezárják a sebeiket, így gyógyítják magukat. Ezt a gyógyító hatást az ember is hasznosíthatja” – mondja Alexandra Bruckmoser a Salzburgi Saalachtalban található Unkenben alapított és működő Hagyományos Európai Gyógyászat egyesületének munkatársa. „ A gyanta gyűjtésére ugyanazok az elvek vonatkoznak, mint például a lucfenyőrügy vagy más gyógynövények gyűjtésére: mindig csak annyit szedjünk le, amennyi még környezetbarát.” Ezekkel a szavakkal összecsukja a zsebkését, és tovább indul – egyre mélyebbre az erdő természetes és élővilágába.
A Hagyományos Európai Gyógyászat (TEH) az alpesi Ayurveda
Felelősségteljes cselekvés a természetben és a természettel, ez az egyesület legfőbb törekvése, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a parasztasszonyok régi gyógyító tudását kortárs formában adja tovább. A koncepció lendületét a turizmus adta, emlékszik vissza az egyesület alapítója, Karin Buchart: „Sok szálloda támaszkodott és támaszkodik ma is a világ más részeiről származó ősi gyógyító tudásra, például az Ayurveda-ra vagy a hagyományos kínai orvoslásra. A mi régiónkban nem volt koncepciója a régi gyógyászatnak, így nem volt lehetőség annak átadására vagy alkalmazására sem. Ez időközben sokat változott. A hagyományos európai gyógyászat az Alpok Ayurvedájának tekinti magát. A felelősségteljes cselekvésről szól a természetben és a természettel, az ősi tudás átadásáról.
Ma már gazdaasszonyok, kolostorkertészek és időközben számos (sztár-) szakács is tagjai az egyesületnek. És egyre több gyógynövénykedvelő képzi magát TEH-gyógyásszá. Az elmúlt tizenegy évben mintegy 700 TEH-gyógyászt képeztek ki. Az egyesületnek összesen 50 együttműködő partnere van, és Salzburg tartományban 15 TEH bemutatókert is működik. Sonja Rohrmoser – Loferből – szintén TEH-gyógyász, és négy éve dolgozik az egyesületnél. Nagyon szeret természetes alapanyagokkal dolgozni, amelyeket a Steinpass lábánál, a „TEH naturwerken”-ben rendkívül hatékony termékekké dolgoznak fel. Számára a séta az erdőbe, a természetbe fontos napi rituálé.
Kulináris tipp: Salzburg tartomány talán legjelentősebb TEH-gyógyásza a díjnyertes séf, Johanna Maier. A filzmoos-i születésű szakácsnő a TEH-képzés elvégzése óta szenvedélyesen kísérletezik Salzburg tartományban található számos gyógynövénnyel, és kiváló kulináris kompozíciókat varázsol belőlük.
Az UNESCO világörökség kötelez bennünket a tudás korszerű átadására
„A pinzgaui parasztasszonyok régi gyógyító tudása azért maradt meg ilyen jól Unkenben, mert a falu sokáig viszonylag félreeső helyen volt. A legközelebbi orvos is messze volt, és sokak számára nem volt megfizethető. Ezért volt fontos, hogy az emberek eleve ne betegedjenek meg, és betegség esetén saját gyógymódjaikra támaszkodhassanak. Sok mindent csak szóban adtak tovább” – magyarázza Alexandra Bruckmoser, aki az erdei séta végeztével, most alacsony lángon melegíti a begyűjtött gyantát és olívaolajat. „A hagyományos európai gyógyítás 2011 óta az UNESCO szellemi világörökség része. Ez arra is felhatalmazást ad, hogy az ősi gyógyító tudást élhetővé tegyük. Nemcsak a tudás megőrzéséről van szó, hanem arról is, hogy azt kortárs módon adjuk tovább. Például a fenyőgyanta kenőcshöz már nem disznózsírt használunk, hanem olívaolajat. A hagyományos recepteket a praktikusság miatt megváltoztatjuk, de a lényeg és az alapelv ugyanaz marad.”
Az erdő a jólétünk kincsesládája
Miközben a gyanta és a méhviasz csodálatos illata lassan szétárad, elkészül az Alpok egyik legrégebbi sebgyógyító kenőcse, amelynek hatását időközben tudományosan is bizonyították: A fenyőgyanta kenőcs csíraölő, antibakteriális, gyulladáscsökkentő és összehúzó hatású. A kenőcs alkalmazható mélyebben fekvő panaszokra, mint a reuma, köszvény vagy köhögés, de sebekre, kelésekre vagy lázhólyagokra is. A mérés, a keverés és a palackozás teljes figyelmet igényel, minden érzékszervet megszólít. „Az érzékszervi érzékelés fontos az ősi gyógyító tudás átadásakor. Csak olvasni róla általában nem elég. Gyakorlatban kell megtanulni” – magyarázza Karin Buchart, aki a tanfolyam sok résztvevőjében felismeri az egyszerű dolgok iránti hatalmas vágyakozást. „Jelenleg nagy változás van az emberek gondolkodásában – a hagyományos orvoslás körében is. Az ősi természetgyógyászati tudás csodálatos adalék, és az emberek úgy érzik, hogy ők maguk is tehetnek valamit az egészségükért. Ez már önmagában is jót tesz az egészségnek.” A TEH-gyógyászok képzése, a régi természetgyógyászati tudás korszerű továbbadása, a hagyományos receptúrákon alapuló új termékek kifejlesztése – mindezek a TEH egyesület feladatai: aki nem akarja maga keverni a kenőcsöket vagy a teákat, az helyben vásárolja meg a finom termékeket.
Ezt már a nagymamák is tudták – jól ismert gyógymód az erdőből
- A csalánmagok pozitívan hatnak az immunrendszerre.
- A bodza és a hársfavirág tea jó enyhe vagy akut megfázás esetén.
- Az áfonya segít a nem specifikus hasmenés és a visszeresség ellen.
- A fenyőrügyek (Maiwipferl) és a fenyőhajtások pozitívan hatnak a légutakra és a légzőszervekre, és hatásosak izom- és idegfájdalmak ellen. Köhögés esetén egy rész fenyőrügyből, négy rész vízből és három rész cukorból készült fenyőrügyszirup segít.
- A nyírfaleveleket dehidratáló szereknek tartják.
- A galagonya erősíti a szívet.