A lungaui sámsonhordozás (Samsonumzug) szokása, csakúgy, mint a hatalmas virágdíszes oszlopok (Prangstangen) processziója, a XVI-XVII. századi barokk színpompás körmeneteiből ered. A lungaui lakosság mindent megtesz e két híres hagyomány fenntartása érdekében.
Impozáns színjáték
Nagyszerű látványt nyújt Sámson, az óriás, amint két törpe kíséretében végigvonul a település főterén. Sámson alakja a Bibliából ismert. A nyaranta felvonuló hatalmas Sámson azonban elsősorban Salzburgi Lungau jelképe, valamint a testi és lelki erőé.
A régi időkben több bibliai és mondabeli hőst formázó hatalmas báb is szerepelt az úrnapi körmeneteken. Mára csak Sámsoné maradt. Ez a 6,5 méteres báb akár 85 kilót is nyomhat. Nem csoda hát, hogy a sámsonhordozó nagy tisztességnek örvend a faluban.
Tizenkét Sámson közül tíz lungaui
Maga a szokás a Salzburgi Lungau településein (Mariapfarr, Mauterndorf, Muhr, Ramingstein, St. Andrä, St. Margarethen, St. Michael, Unternberg, Tamsweg und Wölting) kívül a szomszédos Stájerország két falvában ismert, de a lungauiak büszkék arra, hogy az összesen tizenkét óriás sámsonbáb közül tíz lungaui. Sámsont két törpe és a település zenekara kíséri, úgyhogy Sámson és a törpék táncra is perdülnek. Ez a szokás 2010-benhelyett kapott az UNESCO szellemi világörökség ausztriai listáján. Az ausztriai sámsonfiguráknak Belgiumban vannak „rokonaik“, és hasonló szokás él egyes spanyol, portugál és francia településeken is.
Sámsont nem bízzák nős férfira
Az ótestamentumi Sámson emberfeletti ereje a hajában lakozik. Miután a bibliai Sámson egy szamárállkapoccsal ütött agyon ezer filiszteust a zsidók védelmében, a sámsonbábok egy része szamárállkapcsot tart a kezében. A hatalmas bábok hordozását kizárólag nőtlen férfiakra bízzák, talán mert a bibliai Sámson vesztét az okozta, hogy megbízott egy nőben, elárulta neki a titkát.
A tilalom ellenére is
A reformáció térhódítása nyomán a katolikus egyház többek közt pompás processziókkal próbálta lenyűgözni a népet. Az óriás figurák rendre megjelentek az egyházi ünnepeken. Később azonban, a felvilágosodás korában véget vetettek a pompának, és a XVIII. század végén az egyház betiltotta a faragott figurák és képmások körbehordozását. A lungauiak nem törődtek a tilalommal. Tehették, hiszen vidékük viszonylagos elzártsága védelmet nyújtott. A templomi körmenetben ugyan nem szerepelt többé Sámson, viszont külön processziót kapott, és ez azóta is így van. Nem egy falu esetében a tiltott sámsonhordozással kapcsolatos XIX. századi feljelentések szolgálnak a szokás fennmaradásának írásos bizonyítékául.
Szerepel a feljegyzésekben, hogy Tamsweg település “Sámsonja” 1894-ben leégett, ám lelkes hívei röviddel később újra megépítették. A mariapfarri Sámson is leégett egyszer, aztán meg oly csúf fejet sikerítettek neki, hogy egy évvel később megsajnálták, új fejet kapott. Most viszont az övék a legszebb, állítják a mariapfarriak.
Nehéz a dolga, de szomjaznia nem kell
A sámsonhordozás komoly testi erőt követel. A hordozó vállára ötrét hajtott gyapjútakaró kerül, a csípőjére vas állványzatot csatolnak, erre jön a segítséggel magasba emelt sámsonbáb. A gondosan kidolgozott állványzat segít a hatalmas súly elosztásában. A báb egyensúlyban tartása a legnehezebb feladat. Ehhez két fogantyú is van a vasállványzaton, és ebben segít a négy kísérő is.
Ha a sámsonbáb megáll, a kísérők vállalják át a teher egy részét. De a táncot egyedül kell járni. Pedig azt mondják, könnyebb elvinni négy zsák cementet, mint a falu Sámsonját. Viszont a sámsonhordozót a lelkesedés hajtja. Erre a tamswegi Sámson hordozójának különösen nagy szüksége van, ez a Sámson ugyanis, noha “csak” 6,2 méter magas, 110 kilót nyom. Szeles időben bajban van a hordozó, és már előfordult egyszer-egyszer, hogy a sámsonbáb fel is borult. “De nem az én időmben”, hangoztatja az egykori hordozók mindegyike.
Egy biztos: a hatalmas teher alatt hamar megszomjazik az ember. Ezért láthatatlan, ám praktikus kis ablakocska is van a báb testén, ott adják be segítő kezek a sört.
A nyár folyamán több alkalommal, több településen
A sámsonhordozás (Samsonumzug) a Salzburgi alpesi nyár (Salzburger Almsommer) és a Falusi ősz (Bauernherbst) jelentős eseményei közé tartozik.