Rád várni olyan, mint egy gyengéd bizsergés: éjszaka felébreszt a hóvihar, másnapra pedig a kerítésoszlopok és madáretetők is hatalmas, fehér sapkát viselnek. Csillogó jégcsapokkal, tökéletes lejtőkkel, érintetlen völgyekkel teljesen elbűvöltél. Reggel aranyló napsugarakat küldesz a Magas-Tauern csúcsai felől, naplementekor pedig a kandalló köré hívsz.
Kedves Tél, milyen csábító vagy!
Csábító, romantikus, művész, sőt olykor durva fráter. Fagyos és heves is tudsz lenni: Salzburg tartományban minden irányból érkezel, a havat délről és északról egyaránt a hegyek fölé küldöd. Ez egy égi ajándék, amelyet reménnyel fogadok. A hógolyócsaták, szánkóversenyek és hóangyalok mindannyiszor elbűvölnek.
Kicsalogatsz és hagyod, hogy újra gyerek legyek – gondtalanul, boldogan, elfelejtve az időt. Vörös arccal térek vissza a melegbe. Ott vigyázva óvsz: újra felolvasztasz a cserépkályha mellett és megosztod velem a tél titkait. Először Szent Miklós legendája elevenedik meg előttem, majd advent idején harangozók csilingelnek az ajtó előtt. A zord éjszakákon a perchtek házról házra járják Salzburg völgyeit. És Te vagy az, ki gondoskodik róla, hogy megérezzem a Kisjézus nyomát a frissen hullott hóban. Te hagyod, hogy én és a szeretteim közelebb kerüljünk egymáshoz.
Az év fordultával ragyogó fényességgel, világossággal jelensz meg előttem, csintalanul és ígéretekkel tele. Mintha azt kiáltanád: „Hozd ki magadból a legjobbat most!” A tanácsodat komolyan veszem. Húzom az időt – a lejtőkön, a sífutópályákon, a lovas szánon, szánkózás közben és korcsolyázva.
Annyira értékesek a napok, amiket együtt tölthetünk. Begyűjtjük együtt a boldog pillanatokat és elraktározzuk az emlékeket. Mert ez az, ami számít! Csavard el a fejem újra! Csábíts el és lepj meg!
Kedves Tél, én készen állok!
Viszlát Salzburg tartományban!
Biztonsági tanácsainkkal segítünk felkészülni a zavartalan téli üdülésre.