Vadetetés Habachtalban © SalzburgerLand Tourismus, Branislav Rohal
Állatok etetése a Habachtal-völgyben
Sűrű hópelyhek táncolnak a téli levegőben Salzburg tartományban. Magasan tornyosulnak a havas hegyek az út mentén. Egy valóra vált téli mesevilág tárul elénk Közép-Európa legnagyobb természetvédelmi területén. A tél dereka azonban jó pár erdei lakó számára kevésbé mesés. „A tél egy veszélyes időszak a rőtvadak számára.” – magyarázza Michael Lagger hivatásos vadász, miközben csapatunk – gyerekek és felnőttek – egy traktoron zötyög a Magas-Tauern Nemzeti Park üdülőrégió Habachtal-völgyében, Brambergben. Michael gondoskodik arról, hogy a magasan fekvő erdei vidékeken a vadetetők mindig teli legyenek. Hetente kétszer vendégek is segédkezhetnek, ami felejthetetlen élmény az egész családnak.
Traktoron közelítjük meg a Nemzeti Park brambergi területét, a festői szépségű Habachtalban © SalzburgerLand Tourismus, Branislav Rohal
Látványetetés magaslesről
A vadak azonban meglehetősen érzékenyek az etetéskor: az óvatos állatok ismerik a vadászukat és pontosan tudják, mikor érkezik. Azonban az idegen látogatókat is messziről kiszimatolják. Körülbelül 25 perces utazás után Michael leparkol a traktorral, gyalog haladunk tovább. Nemsokára vonalat húz bakancsával a hóban és határozottan így szól: „Innentől csendben kell legyünk, különben elűzzük az állatokat!” Az utolsó emelkedőn némán vonulunk a vadász után. Egyszer csak, a „semmi közepén” meglátunk egy magaslest. Csak ámulunk, amikor belépünk a fűtött, hangszigetelt helyiségbe, ahol tribün-szerű ülésekben foglalhatunk helyet, sőt még távcsövet is kapunk, hogy jobban lássunk.
A hatalmas ablakokon keresztül figyeljük, ahogy Michael takarítással kezdi a munkát. Az erdőszélen még nincs mozgás, azonban amikor a vadász az etetőt megtölti friss szénával és kukoricaszilázzsal, – ahogy azt vártuk is – megjelennek az első kíváncsi szarvasok a távolban. A vályúk már tele, így Michael visszatér a magaslesre.
Az izgalom fokozódik, főleg a gyerekek izegnek-mozognak a székeken türelmetlenül. Michael így magyaráz: „A vadak úgynevezett menedékben figyelnek és várnak, ami számukra egy védett „előszoba”. Ismernek jól, hiszen minden nap ugyanakkor érkezem, tudják mikor végzek. Mégis félénkek.” És valóban: ahogy elment a vadász, érkeznek a szarvasbikák és szarvastehenek sorba. A tapasztalt, öreg szarvasok kivárják, amíg az etetőknél a nyugtalanság alábbhagy. Ekkor sétálnak oda fenségesen. „Eleségből mindenkinek jut, még a leggyengébb példány is teli hassal tér vissza az erdő sűrűjébe.” – biztosít minket Michael Lagger.
Vadetetés Habachtalban © SalzburgerLand Tourismus, Branislav Rohal
A Magas-Tauern Nemzeti Park a Habachtal-völgyben alakította ki kutatóállomását, ahol a szarvasok etetésén, kutatási célú mintavételezésen túl oktatási célú látványetetést is rendez. A hivatásos vadász örül a nagy érdeklődésnek: „A vadetetés alkalmával a látogatókkal közel egy órát töltünk a megfigyelőhelyen. Mesélek nekik a szarvasok évköréről és az etetés fontosságáról. Azelőtt a rőtvadak a kemény tél elől egészen a Donau-Auen vidékéig vonultak. Ez azonban a sűrű település- és úthálózat miatt ma már nem lehetséges.” Itt, a hegyekben a magas hó eltakarja a természetes táplálékukat, ezért a vadak az erdő védett fáit kezdik el rágcsálni. Annak érdekében, hogy csökkentsék a károkat, a vadakat hosszú évek óta szabályosan kialakított vadetető pontokon látják el rendszeresen élelemmel.
Miközben odakint bealkonyul, a szarvasok jóllakottan visszahúzódnak az erdő sűrűjébe. Mi is lemászunk a meleg lesből és beszippantjuk a hűvös téli levegőt. A vadász még egyszer utoljára körbe néz, hogy mindent rendben hagy-e maga után. Holnap reggel, a szél és hideg ellenére újra útnak indul. Vendégek nélkül, de ugyanolyan megbízhatóan és pontosan, mint mindig.
A szerző, Edith Danzer maga is hivatásos vadász, akit teljesen lenyűgözött a téli vadetetés a Magas-Tauern vidékén.
Ismerje meg a magas hegyvidékre vonatkozó téli biztonsági előírásokat!
